Karamellkrém dobozos sűrített tejből. Az édes bűnbeesés.

Megcsináltam! Évekkel ezelőtt találtam rá TücsökBogárnál egy receptre, ami ugyan, nem ez volt, de nem is az a lényeg, hanem ez a karamellkrém, ami a gyerekkorom óta nem látott, молоко nevű sűrített tejből készül. Mivel sajnos karamell-őrült vagyok, nem nyugodtam, és végre, sikerült beszereznem egy budapesti Arbat boltban. Amilyen egyszerű elkészíteni, annyira bonyolult megóvni az elkopástól. Én csak azért bontottam fel, vagyis volt akkor önuralmam, hogy megvártam az én férjemet, hogy részese lehessen annak az élménynek, mikor megpillantom a dobozba zárt csodát. Szóval csak meg akartam nézni hogy sikerült-e. Hát ez már első ránézésre látszott. Na de milyen az állaga? Mert ugye hát az se mindegy. Muszáj volt megkóstolni, csak egy kiskanállal. Egyet használtam, becsszó. De azt hányszor. :) Azért két napig tartotta magát, de aztán már csak a fémet kapargattam, mire be kellett látnom, hogy elfogyott.

Amit TücsökBogárnál nem láttam a leírásnál, de valószínű minden ember magától is rájön, hogy vegyük le a papírt mielőtt vízbe tesszük. Na jó, majdnem minden ember.:) Tulajdonképpen én is rájöttem, csak kicsit későn. Ez persze a karamell élvezeti szintjén nem ront, csak a víz lesz enyhén kék mire letelik a 3 óra. Most találtam Alchri blogján hogy ő csak 2,5 órát főzte, és krémesebbnek látom. Lehet, hogy legközelebb én is így teszek.

Azóta készült belőle egy karamell mousse, de arról nem készült kép. Sajnos.